Ráday Gedeon (1713–1792) földbirtokos, mecénás, költő.

A pozsonyi evangélikus líceumban Bél Mátyás tanítványa volt. 1731–33 között jogi és teológiai tanulmányokat folytatott Berlin és Frankfurt am Odera egyetemein. Hazatérve a család péceli birtokán telepedett le. Pest megye képviseletében résztvett az országgyűléseken és főgondnoki tisztséget vállalt a református egyházban. Minden más tisztséget és címet következetesen elutasított.

Egész életében a családi könyvtár gyarapításával, a magyar irodalmi élet fellendítésével és a péceli kastély  kibővítésével, átépítésével foglalkozott. Könyvtára a klasszikus alapművek mellett az egyes tudományágak legkiválóbb műveit tartalmazza; a francia felvilágosodás irodalmának legteljesebb magyarországi tárháza.

Ő honosította meg a rímes–időmértékes versformát (Ráday–rím). Költői életművéből csupán 42 verse maradt fenn. Alkotói munkásságánál jelentősebb az a szerep, amelyet az éppen kibontakozó magyar kulturális közéletben betöltött. Noha anyagilag is jelentősen támogatta az új törekvéseket (könyv- és folyóirat-kiadások, színjátszás); több volt egyszerű mecénásnál: biztatta, inspirálta fiatal kortársait, akik „a magyar litterátusok atyja”-ként emlegették. Fennmaradt levelei tanúsítják, hogy irodalomelméleti, esztétikai, tudományelméleti nézetei összhangban álltak kora élvonalbeli gondolkodóival.