A könyvtár rövid története

A Ráday Könyvtár alapja (a mai könyvtár muzeális különgyűjteménye) a Ráday–család főúri magánkönyvtára.
Bár hagyományosan Ráday Pált tekintjük alapítónak, valószínűleg már a 17. században is tekintélyesebb könyvgyűjtemény lehetett a család birtokában, amint erről például a Ráday Graduál kötete is tanúskodik.
Ráday Pál – a maga korában szokatlan módon –  a magyar nyelvű irodalom céltudatos gyűjtésére fordított gondot. A teológiai munkák közül elsősorban a 17. századi protestáns ortodoxia és a puritanizmus műveit olvasta. Természetesen a történeti és a jogi szakirodalom is jelentős mértékben jellemzi az általa gyűjtött művek csoportját.
A családi tradíciókat folytatva a könyvtár fennmaradt állományának túlnyomó többségét Ráday Pál fia, Ráday Gedeon gyűjtötte össze a  18. század folyamán, külföldi aukciókon és hazai forrásokból. A család péceli kastélyában - amelyet Ráday Gedeon jelentősen átépíttetett - reprezentatív könyvtárterem készült a gyűjtemény számára. Boltozatát négy vörös márványpillér tartja, aranyozott rokokó fejezetekkel. A mennyezet freskóit Ráday Gedeon utasításai szerint festették meg. A középső mennyezeten Pallas Athéné alakja a tudományt jelképezi; a körülötte levő mezőkben az egyes tudományterületek allegorikus ábrázolása látható. A freskókon sűrűn előforduló amorettek kezében az illető tudományágak legfontosabb kötetei figyelhetők meg, ezek mindegyike a könyvtár állományába tartozik. A könyvek a könyvtártermen kívül még öt további helységet töltöttek meg.
A könyvtár teljes anyaga 6500 mű kb. 12000-15000 kötetben. Legtömörebben úgy jellemezhetjük, hogy a korra jellemzően enciklopédikus jellegű, azaz valamennyi tudományágat felöleli a természettudományoktól az akkori szépirodalmi újdonságokig. Ráday Gedeon is folytatta a magyar könyvek gyűjtését (ez csak 1780 után vált általános célkitűzéssé a magyar könyvtártulajdonosok körében). Gyűjteménye egyedi sajátossága, hogy a francia felvilágosodás és a protestáns teológia irodalma, valamint a 18. század második felének prohibitus (tiltott) röpirat-irodalma kiemelkedő arányban található meg benne. A gyarapítás szakértelme is megkülönbözteti a szokásos 18. századi magánkönyvtáraktól; Ráday Gedeon kimagasló tudományos és irodalmi felkészültségével a tudományterületek legfontosabb köteteinek beszerzésére törekedett. Az állomány rendszerezésében is eltért az akkor szokásos 5-6 főcsoportba sorolásától - saját szakrendszerében 24 csoportot különített el.
A könyvtár természetesen sok értékes könyvritkasággal rendelkezik. A legrégibb mű Bessarion: Adversus calumniatorem Platonis c. ősnyomtatványa 1469-ből (összesen 44 ősnyomtatványt tartunk nyilván). Az ún. Rákóczi-Biblia (1608, Hanau) I. Rákóczi György fejedelem bejegyzéseit tartalmazza; ám ezen kívül is számos ritka Biblia-kiadás található a gyűjteményben. Az unikumok közé tartozik Ráday Pál: Lelki hódulás c. művének első kiadása 1710-ből, amely Ráday Pál saját példánya volt.
Ráday Gedeon halála után a család több ízben megkísérelte értékesíteni a könyvtárat, de a teljes gyűjteményre évtizedekig nem akadt vevő.
1855–ben alakult meg a Dunamelléki Református Egyházkerület budapesti Teológiai Akadémiája. Török Pál püspök javaslatára az egyházkerület úgy döntött, hogy megvásárolja a gyűjteményt az új oktatási intézmény jövendő könyvtárának alapjául. Anyagi fedezet híján országos közadakozás segítségével, 1861–ben köthették meg a vételi szerződést (a Ráday–család a megállapított érték ötven százalékának elengedésével támogatta az ügyet).
Újabb ötven év telt el, míg az időközben más adományokkal és hagyatékokkal rohamosan növekvő könyvtár megfelelő elhelyezést kapott: 1912 nyarán költöztették a teljes állományt jelenlegi helyére, a Ráday utca 28-as számú épülettömb földszinti részébe. 1913 februárjától a nagyközönség is használhatja; azaz kezdettől fogva nyilvános egyházi könyvtárként működik. A jelentősebb adományozók közül kiemelhető Fáy András, Szemere Pál, Heckenast Gusztáv, Árokháty Béla, Darányi Ignác, Szilassy Aladár neve.
Amikor a Ráday-család utolsó férfitagja 1939-ben elhunyt, a teljes családi levéltár is az egyházkerület birtokába került; ma ez az egység a Ráday Levéltár egyik legjelentősebb értéke és egyúttal a könyvtár történetének is a legfontosabb forrásanyaga.
A II. világháborúban a könyvtár nem szenvedett kárt. Az államosítás idején - a református egyház és az állam közötti szerződés értelmében - egyházi tulajdonban maradhatott, de az ezt követő évtizedekben jelentős fejlesztésekről, gyarapodásról nem lehetett szó. Az 1980-as évek közepén a könyvtárnak otthont adó épülettömböt kibővítették és átépítették; ennek során a könyvtár és a levéltár területe gyarapodott ugyan, de az elavult architektúra a mai szakmai követelményeknek és az olvasói, kutatói igényeknek sajnos nem felel meg maradéktalanul. A nyolcvanas évek végén nyílt meg a könyvtár mellett a Biblia Múzeum és a kecskeméti egyházművészeti Ráday Múzeum.
A könyvtár ma elsősorban a budapesti bölcsész egyetemisták és kutatók, tanárok igényeit szolgálja.
 

Vissza a Főmenübe